Az, hogy ismeretlen vízre megyünk versenyezni, egyáltalán nem újdonság számunkra. Közeledve az első teljes szezonunk vége felé, lassan, de biztosan eljutunk minden olyan versenypályára, ahol a rangos pontszerző versenyeket rendezik. A tiszakécskei Tisza-holtágon azonban korábban még nem jártunk. Rengeteg pozitív véleményt és tapasztalatot hallottunk erről a gyönyörű vízről, így izgatottan vártuk, hogy végre horgászhassunk is rajta! Alkalmat adott mindehhez a Lantos Mix-Nevis Feeder Kupa, amely az év harmadik pontszerző versenye volt június elején. Nézzük, hogyan sikerült a verseny csapatunknak!
Volt némi információnk a korábbi évek versenyeinek hála a vízterületről. Annyit tudtunk, hogy a halállomány nagyon változatos és nagyban függ az aktuális telepítésektől. Előfordult már korábban, hogy a dévér és a laposkeszeg volt a fő halfaj, ugyanakkor volt olyan verseny is, amelyen pontyra és kárászra kellett elsősorban horgászni. A távolság tekintetében viszont egyöntetűen azt hallottuk, hogy nem kell messzire dobni, 18-20 méter bőven elegendő. A pálya különlegességeként tartják számon azt, hogy az itteni keszegeket gyakran csak a legfelső vízrétegben lehet kapásra bírni, amely egy meglehetősen sajátos technika alkalmazását követeli meg.
 Csütörtökön Béla és én már tréningeztünk. |
 A versenypálya gyönyörű! |
Csütörtöki fogásom fele…
Edzésnap
Józsi a versenyt megelőző hétvégén ellátogatott Tiszakécskére, hogy személyesen is meggyőződjön arról, hogy valójában mit is lehet majd a versenyen fogni. Bizakodásra adott okot az, hogy rengeteg halat zsákmányolt, melyek között a dévérek és laposkeszegek voltak túlsúlyban, de fogott még amurt, kárászt és karikakeszeget is. Az 5 órás horgászat végén 60-nál is több hallal állt fel. Ezt hallva egyre csak fokozódtak várakozásaink a versennyel kapcsolatban! Úgy döntöttünk, hogy Béla és én már csütörtökön lemegyünk tréningezni, és megpróbálunk hasznos információkat gyűjteni a versenyre. Mindent a megbeszéltek szerint csináltunk, keszeghorgászatra készültünk, de azért megpróbáltunk termetesebb halakat is fogni közben, elsősorban pontyot. Aztán ahogy telt az idő, még kapásig sem igazán tudtunk eljutni. Éreztük, hogy valami nagyon nincsen rendben. Abszolút nem láttunk halra utaló jeleket, egy halmozgást vagy fordulást sem. Megérzésünket tovább erősítette, hogy mellettünk edzett a „hazai" csapat, akik szintén gyakorlatilag hal nélkül álltak fel a horgászat végén.
Nagyon el voltunk keseredve, hiszen ismét egy szenvedős hétvégének néztünk elébe. Pénteken már csatlakozott hozzánk Zoli, Józsi és Csabi is, akik alig akartak hinni a fülüknek, amikor elmeséltük nekik tapasztalatainkat. Úgy döntöttünk, hogy többen is kizárólag etetőanyaggal fogunk horgászni és megpróbálunk testesebb halat fogni, úgyhogy a föld használatát teljesen mellőztük. Józsi és Zoli pedig keszegeztek. Az edzés végi „terítékeink" meglehetősen szegényesek voltak megint.
 6-7 db hal, köztük pici dévér, lapos, kárász, amur és harcsa. Mi lesz ebből a versenyen? |
 Zoli fogásának kétharmadát jelentette súlyban ez a harcsakölyök. |
 Készültünk minden földi jóval! |
 Zoli és én, a jó szomszédok. |
Végül az esti csapatmegbeszélésen úgy döntöttünk, hogy kockáztatunk a versenyen és megpróbálunk célzottan amurra horgászni. Ez első hallásra meghökkentő lehet. Valószínűleg másodikra is. Nekünk is kellett barátkozni a gondolattal, azonban azt láttuk, hogy a pálya nagyon kis részén lehet ütemesen keszeget fogni, míg a többi helyen a bónuszhalakkal lehet csak eredményt elérni. Pontyot nem sokan fogtak a tréningeken, amurt annál többen, így mi is a torpedók megfogására koncentráltunk a versenyen. Viszont itt érkeztünk el az első (?) nehézséghez. Mivel fogjuk meg az amurt? Köztudott, hogy az édes és az erjesztett etetőanyagok alkalmasak erre a feladatra. Utóbbi volt is nálunk bőven, savanyúval viszont abszolút nem készültünk. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban csapatvezetőnkkel, Lukácsi Bélával úgy döntöttünk, hogy feláldozzuk a pénteki pihenőidőnket és hazamegyünk a „titkos fegyverért".
Két keverékkel vágtunk tehát neki a viadalnak, melyek a következők voltak:
Első forduló
 A megakasztott halakat muszáj volt kivenni! |
 Szombaton ezzel nem is volt gondunk. |
A verseny első fordulójában ismét bekövetkezett a már-már szokásosnak mondható „két versenyzőnk egymás mellé kerül" jelenség, ugyanis Zolival szomszédok lettünk 5 órára. Szerencsére azonban mindketten a szektorunk szélén ültünk, így nem voltunk egymás ellenfelei. Az amuros taktika sokáig csak nekem működött a csapatból, a horgászidő végére azonban megérkezett Zolinak és Bélának is a várva-várt torpedó! Mindketten a forduló utolsó 5 percében akasztották meg és fárasztották ki aznapi zsákmányuk egészét. Józsinak is sikerült egy amurt fognia, azonban az sajnos nagyon aprócska volt, így nem nyomott sokat a latba. Csabinak azonban még ennyi sem jutott szombaton, sajnos a pálya leghaltalanabb részén horgászott. Egyértelműen a savanyú kaja működött ekkor, az édes etetőanyaggal csak pár kisebb keszeget tudtunk fogni, a jó halak egytől egyig az erjesztettre jöttek.
Zoli alaposan kicentizte, de ki tudta venni a 2 kg feletti amurt 3 perc alatt!
Első napi eredményeink a következők voltak:
 A taktika működött ott, ahol volt amur! |
 Competition feederrel amuroztunk! A hétvége során főként a hosszabb, 360-as és 390-es darabok játszották a főszerepet. |
Második forduló
Vasárnapra volt köztünk olyan, aki változtatott a horgászatán, mégpedig annyiban, hogy az édes kaját helyezte előtérbe a savanyúval szemben. Ennek az volt az oka, hogy szombaton több ponty is „elesett", megfogóik pedig édes, klasszikus pontyos etetőanyaggal csapták be őket. Természetesen a savanyú keverék is nálunk maradt, úgyhogy bizakodtunk, hogy valamelyik működni fog. Fortuna azonban közbeszólt. Józsi, Csabi és Zoli is egy szektorba húzott, mégpedig abba, ahol bónuszhalaknak se híre, se hamva nem volt szombaton és az edzésnapok során sem. Ezzel gyakorlatilag minden borult számukra, de sajnos az ilyen taktikában benne van ez az eshetőség is. Biztos, ami biztos, én is összehúztam Bélával, viszont mi a pályának egy lényegesen jobb részén ültünk.
A vasárnap Bélának sikerült a legjobban, 4 amurja, melyeket, kivétel nélkül, az édes kajával fogott, egy szektor hármast eredményezett neki. Nekem is horgomon volt a jó szerepléshez szükséges amur, azonban az sajnos idő előtt elköszönt, valószínűleg elharapta az előkémet. Ez sajnos nem fért bele ezen a haltalan versenyen, így egyedül Béla eredményében bízhattunk a végkifejletet illetően.
Gyakori látvány volt ez vasárnap!!
Csabinak nem volt szerencséje ezen a hétvégén.
Vasárnapi eredményeink:
Végeredmény
A verseny végére kiderült, hogy a túlzott mennyiségben jelen lévő kékalgának volt köszönhető az, hogy ilyen szerény fogásokkal zárult a verseny. Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni, felkészülni rá lehetetlen. Megpróbáltunk alkalmazkodni a körülményekhez és, én legalábbis úgy gondolom, hogy amit lehetett, azt kihoztuk a helyzetből. Pontot ez alkalommal egyikünk sem szerzett, azonban Béla nem járt tőle messze.
Összesítésben:
Így ért véget a 2017-es esztendő harmadik pontszerző versenye. Legközelebb a Velencei-tavon lesz versenyünk, az egyéni országos bajnokság. Igyekszünk a lehető legjobban felkészülni rá, nem lesz gyerekjáték az sem!
Addig is, köszönjük a sok biztató üzenetet mindenkinek! Csapatunk eredményeiről, hétköznapi horgászatairól első kézből kaphattok további információt a Benzar Mix Hungary Facebook oldalon, úgyhogy érdemes minket követni!
Forrás: Szabó Bence Fotók: Lukácsi Béla és Szabó Bence
A közelmúltban több barátom és horgásztársam is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy miként tudok rendszeresen nagytestű pontyokat zsákmányolni a Ráckevei (Soroksári)-Dunából. Többségük évek óta eredményesen vallatja az RSD vizeit, és számtalan fogással büszkélkedhet, de az igazi „nagy” fogás elkerüli őket, nem sikerül kapitális pontyot zsákmányolniuk. A kérdések hallatán válasz helyett a végszerelékeik utolsó 30 cm-rei, a horogelőkéik...
Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
Európai Uniós Pályázataink