Ahogy azt már egy korábbi írásomban említettem, a pontyok megtalálása nem volt egyszerű feladat ebben a szezonban. Sok nullázással és csalódással volt kikövezve ez a rögös út. Persze előfordult olyan eset is, hogy a pontyok helyett valami más örvendeztetett meg a nap végére. Mondjuk egy márna!
Barátaimtól kaptam a fülest, miszerint a bölcskei Duna-szakaszon „megy” a ponty. Tőlem eléggé messzi esik ez a rész. Az öt lóerős motorral egy órámba telt, míg felértem a „tutiba”. Alaposan elültem a hátsómat a kemény csónakdeszkán. Útközben több horgászt is láttam a parton vagy éppen a kövezésen. Néhánnyal szóba is elegyedtem, ők is pontyra vártak - eredménytelenül.
Nem dobott fel sikertelenségük, mivel jó helyen próbálkoztak. Itt rendszeres volt a halfogás. Igaz, ezzel a lehetőséggel megegyező arányú horgász szokott ezen a területen tartózkodni. Azért kerülöm el nagy ívben el ezeket a haltanyákat, mert viszolygok a tömegtől!
Egy órával később és négy liter üzemanyaggal szegényebben kötöttem ki egy kövezés alatti sóderkupacon. Nem volt túl meggyőző a látvány. A víz rohant, kavargott, bár a kagylótelepek azért kissé megnyugtattak. Ahol találunk kagylót, ott nagy valószínűséggel lesz „rendes” hal is.
Csónakomból partra szállva először a ráfolyás felőli oldalt horgásztam meg. Mondanom se kell itt még erősebb volt a sodrás. Egy órai várakozás után, úgy döntöttem, hogy a kemény és hideg kő helyett, a kemény, de nem hideg ülésdeszkát választom. Ladikomba elhelyezkedve most a visszaforgó, langós vizet dobtam meg botjaimmal. A Katus dévéres etetőanyag kellemes illatot árasztott magából, és a kosárban is jól tartott. Mivel nagyvadra mentem, a hatos horogra két szem kagylóízesítésű kukorica került.
Egyik felszerelésemet hamar beszakítottam, így csak a Classic Haevy Feeder huszonkettes zsinórja ázott a vízben. Lusta voltam újra szerelni. Ha nincs ösztönző erő, ami jelen esetben a kapás, de még inkább a halfogás, képes vagyok a reményvesztésre. Ilyenkor jön a nézelődés, elmélkedés. Haza persze nem megyek, mert a vízen azért csak jobb, mint a négy fal között. Az őszi napsütés, ragyogó arany színben világította meg a túlsó partot. az idilli képet csak a solti „döggyár” kifolyója rombolta némiképpen. Bár szaga nem volt, de a tudat éppen elég.
Megunva a kapástalanságot, a bekevert darából vettem pár szem csemegekukoricát és a jó alaposan megtömött kosárral visszadobtam a kőlábhoz. Még le se ért a felszerelés, máris élénk táncba kezdett a spicc. Na bravó!!! Tuti hogy géb lesz! Hát persze. Egy arasznyi méretű kis útonálló zabálta fel magát a horogra. (Ó hogy utálom én ezeket.) Nem volt mit tenni, vissza a kagylós kemény kukoricához. Ez az egyetlen módja szelektálásuknak. Megint beállt a csend. Egy fia hal se érdeklődött lentről.
Néhány márna bohóckodott a víz tetején. Szabályos szaltókat bemutatva hangos csobbanással értek vizet. Az évszakhoz képest még nagyon meleg a víz. November elején szokatlan ez a hőmérséklet. A radarom tíz fokot mutat.
Az idő előrehaladtával egyre türelmetlenebb lettem. Eljöttem a világ végére és semmi. Kicsit később a Classic Haevy Feeder spicce apró pöccintéseket közvetített. Szemmel szinte alig észrevehető mozdulatok voltak. Megbeszéltem magammal, hogy az ilyen maszatolásnak is be kell vágni, mivel nem lehet tudni, mi érdeklődik lent. Így is tettem. Nem kis meglepetésemre jó súlyt éreztem a zsinór végén. Mi a szösz! A végén még pontyot fogok? A hal erős húzásba kezdett a folyásnak szembe úszva. A bottal keményen betartottam neki. Nagyon szeretem ezt a feedert. Eléggé univerzális pálca. A kisebb keszegektől egészen a tíz kiló feletti amurig mindent fogtam már vele. Élvezet vele horgászni. A kis Ryobi jól adta a zsinórt, amikor kellett. Elég hamar átvettem az irányítás és rövid idő elteltével már a csónak faránál körözött ellenfelem. Nem láttam még, de volt egy sanda gyanúm, miszerint ez nem ponty. Nem is tévedtem. Egy szép egészséges három kiló körüli márna volt a tettes. Némi csalódást éreztem, de hamar túltettem magamat rajta. Sokan szeretnének ilyen szép halat fogni. Merítőszákom természetesen még nem volt összeszerelve. A botot a lábam között fogva tekertem rá a fejre a nyelét. Mire végeztem vele, halam már a víz tetején feküdt, feladta a hiábavaló küzdelmet. Az erős folyásban nem volt egyszerű a szákolás, de másodikra sikerült.
Hibátlan pikkelyű egészséges hal volt. A leheletfinom kapás ellenére a horog mélyen a torkába akadt. Szerencsére különösebb gond nélkül meg tudtam szabadítani a szúrós falattól. Fényképezés után mehetett is vissza. Vétek lett volna feltálalni a családi asztalon. A fogás kis lendületet adott, bár már nem tudtam sokáig maradni, mivel lámpa nem volt nálam, anélkül pedig eléggé veszélyes sötétben csónakázni. Kis idő múlva el is indultam haza,
Az alkonyati órákra kiürült a Duna part. Kíváncsi lettem volna az eredményekre. Egy biztos, ide fel nem jövök még egyszer. Ennyit nem éri meg motorozni. Hozzám közelebb kell helyet találnom. De hol van az a hely, ahol halat is foghatok és emberek se zavarnak? Néhány nappal később választ kaptam kérdésemre. |
A közelmúltban több barátom és horgásztársam is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy miként tudok rendszeresen nagytestű pontyokat zsákmányolni a Ráckevei (Soroksári)-Dunából. Többségük évek óta eredményesen vallatja az RSD vizeit, és számtalan fogással büszkélkedhet, de az igazi „nagy” fogás elkerüli őket, nem sikerül kapitális pontyot zsákmányolniuk. A kérdések hallatán válasz helyett a végszerelékeik utolsó 30 cm-rei, a horogelőkéik...
Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
Európai Uniós Pályázataink
