| Könnyû drog – túladagolás 3/3
Douglas Adams-nek sikerült ötrészes trilógiát írnia a galaktikus stoppolásról és áttételesen az élet értelmérõl. Fényévnyi távlatra tõle, én csak a kétrészes írásaimat tudom trilógiákká változtatni. Így: | |
 Te voltál az elõbb az akadó mögött? Igen? Hogy cseréljem nagyobbra a horgot, és akkor rendesen megakadsz legközelebb? (Istenem, ha minden ilyen flottul menne…) | Barátommal megérkezésünk után azonnal felfelé indultunk, mert a pálya északi végét egy szuszra szerettük volna elérni. Mintegy négy kilométer, jó kis túra. De hát ki az az elvetemült, aki visszafogná magát egy-egy jobb hely láttán? Mi sem. Tudtuk, hogy korábban telepítés volt, ezért csörtettünk át a kiváló haltanyák mellett. A pisztrángok ugyanis zömmel még a felsõ részen szóródtak szét. |
 Majdnem vadon. De a mienk! Úgy festhet sokak számára, hogy nem nagy dicsõség a halfogás ilyen körülmények között. Persze. Nem az. De ki tartja ezt annak? (Talán néhányan igen). Más kérdés, hogy a környezõ országok összes pisztrángos pályája agyontelepített már, tehát nem sokban különböznek a feltételek egy intenzíven telepített pontyos tóétól. A dolgot a helyén kell kezelni. Nekünk nincs Alaszkánk, Skandináviánk vagy Mongóliánk. Vadont ne is keressünk az érintetlenséghez közeli állapotokat, viszont becsüljük meg. És ha még halat is tesznek az ilyen helyekre, akkor örüljünk neki, hiszen a miénk, itthon van. Szlovéniában tízezer forintot kérnek a napijegyért, itt kettõt, és tizenkettõ az éves zsuga… Ügyesség kell ide is, jó kéz, egy kis rafinéria. Halak meg vannak mindehhez a 25-40 centis pisztrángok személyében. Leállhattunk volna kúszós cserkelére, és a lapuló nagyokat is célba vehettük volna, de most kifejezetten örömpecára készültünk, így maradt a dorbézolós lájtos cserkészet. Legalábbis annak a terve. | |
 Kivételesen az innensõ oldalon, a sekélyes határán ütötte el a csalit | A pálya felsõ harmadában egyre gyakoribbá váltak a kapások, sõt fogtunk is. Elsõként nekem sikerült becsapni egy sebest. És mint jó barátokhoz illik, már azon munkálkodtam, hogy a következõt Norbi fogja. Újabb jó hely, egy pisztráng már harmadszor nyúl rá a kis 35 millis fekete Hornetre, de nem akad. Átengedem a pályát barátomnak. Õ sem jár sikerrel. Neki kétszer 5-öt soroz oda, aztán még egyszer kettõt koppint a három húzásból a hal. Nem akad. Talán nem is akarta igazán elkapni. Olyan furán nyúlt érte. Inkább pofozta. Aztán egy új részen egyenlít Norbi. Elvitte a kis nyúldomolykót imitáló csaliját a pisztráng, úgy, hogy elsõre akadt. |
| – Nézd, ilyeneket is szoktunk – mutattam egy virágszirmokkal borított, szinte álló foltra, és már pottyant is a sodráson túli nyugalmas medencébe a wobbler. Puff, egybõl felhortyant érte valaki, de szokás szerint csak a pillanat izgalma jutott, a horog nem akadt. A következõ kanyarnál rablás! Apróhalak spricceltek szét, miközben a finoman törmelékes üledék fekete felhõként kavargott egyet. Kicsit felfelé, a szemközti bokor elé ejtettem a csalit, s onnan indítottam, hogy a rohanó víz a kívánt terület felé cipelje. A belsõ ív langóját kívülrõl csípi a remegõ habtest, de az utolsó méteren a törés fölé érve be tudom húzni egy botirányváltással a limányba. Ekkor vehette észre a ragadozó is, mert hirtelen és vehemensen ütötte el a zsákmánynak nézett pettyes mûhalat. Huh! Ez jó volt. De ezt követõen jó darabig böjtölnöm kellett. |  Szokásos horogkapaszkodó a pisztráng felsõ ajkát képezõ felsõ állkapocscsont mögötti lágy szájsarok. (Ez a három és fél centis csonkított Hornetemrõl készült utolsó kép, tartózkodási helye, azóta ismeretlen.) |
 Barátom második hala ugyanabból a gödörbõl. Két dobás, két kapás, két h | Aztán Norbi szórakozott közel öt percig két, egymás alá beállt hallal, amik egy kanyar alatti túlsó egyenesen minden arra úszó dologra rámozdultak. A leúsztatott csalit elõször az alsó, aztán a felsõ hal koppintotta le, aztán újból az alsó, majd a felsõ és így tovább. Mókás volt, de sikertelen. Társamnak jó oka lett volna a kapaszkodásra, mivel közben egy újabb fogással kicsit elhúztam. |
| Emlékezetes egyenlítése a túra végére maradt, amikor egy helyrõl két dobással varázsolt ki kettõt is egymás után. Miután visszaengedte az elsõ pettyest, a második dobás elõtt még megkérdezte: – Patek, szerinted, van itt még egy? – Simán lehet! Erre barátom a megindította a mûcsalit, és két másodperc múlva már hajlott is a botja! Kirándulásunk legérdekesebb momentuma azonban még ennél korábban volt. Az ösvény felsõ határánál Norbi felfelé dobált egy sóderzátonyról. A célterület egy keresztben fekvõ fák zubogójának hömpölygõ vize volt. Itt, a kavargó vízben lehetett folyásirányban is húzni a csalit. Meg is akadt egy hal, de elment. |  Szinte már-már lazacszerûen csõrösödött a 36cm-es jószág feje. De azért sebesnek sem volt rossz. |
 Akadó, ami felett egy hasonló trónol. Mindkettõ halat tartogatott. Mindkettõt kétszer akasztottuk meg. Mindkettõ mindkétszer meglépett. | Feljebb sétálva más szögben dobtunk meg egy jónak tûnõ hasonló zónát. Egy halasnak tûnt a terep, és a csalinak is csak egy vonalban volt esélye hallal találkozni. Biztos voltam a kapásban, amikor a jó helyre ért a wobbler meg is akasztottam a testes pisztrángot. A fák között komolyat brusztolt, de az elsõ kiugrásnál meglépett. |
| Mosolyogtam egyet. Tiéd a pálya, barátom! Norbi dobott, elsõre kicsit lejjebb, nem is jött a kapás, de másodjára jó helyre, pont oda, ahová kellett. A Hornet tudta a dolgát, átszaladt keresztben a patakon a burványok alatt, ám a pisztráng nem engedte tovább. Kapás, bevágás, küzdelem. Ez jól akadt, de a harmadik piruett már sok volt és újból lelécelt a hal. Nagyon hasonlított az elsõre. Nem csodálkoztam volna, ha ugyanaz rabolt volna kétszer is, két különféle színû csalira. Visszalépve még egyszer sikerült Norbi elsõ halát megütni, de ezúttal csak egy pillanatra ragadt a horogra. | |
 |  Utolsó halammal vívtam eddig a legkeményebb sikeres harcot a patakon, amióta ide járok. Távolról akasztottam meg, és többször, több fán is át kellett erõszakolnom, hogy a kezemhez vezethessem, de a horog biztosan ült a szája szélében, így nem veszíthettem el. |
| A leakadásokat foghatjuk az egyágú horogra, de biztos, hogy nem csak az a felelõs. Így is élvezetes, sõt, talán még élvezetesebb volt a peca. Néha már eljutottunk a sporthorgászat csúcsára is. A Catch and release módszert sikerült odáig fejleszteni, hogy a catch-et ki is hagytuk és csak az elengedésre gyúrtunk. Na jó, persze azért halat is szeretünk fogni, úgyhogy én most el is határoztam, hogy hamarosan egyedül, legalább egy-egy napot rááldozva nekiesek a Gyöngyösnek és a Pinkának, és csak nagy pisztrángra megyek. Ha az elhatározást tett is követi, akkor majd be is számolok a fejleményekrõl. Ígérem! | |
A közelmúltban több barátom és horgásztársam is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy miként tudok rendszeresen nagytestű pontyokat zsákmányolni a Ráckevei (Soroksári)-Dunából. Többségük évek óta eredményesen vallatja az RSD vizeit, és számtalan fogással büszkélkedhet, de az igazi „nagy” fogás elkerüli őket, nem sikerül kapitális pontyot zsákmányolniuk. A kérdések hallatán válasz helyett a végszerelékeik utolsó 30 cm-rei, a horogelőkéik...
Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
Európai Uniós Pályázataink