Számomra télen sincs megállás, ha az időjárás engedi, minden alkalmat megragadok, hogy a vízparton lehessek, illetve a jég hátán. Szerencsére nem én vagyok az egyedüli megszállott, mindig akad társ, aki épp ráér, és nem riad vissza a hidegtől sem. A napok óta tartó meleg jelentős mennyiségű havat elolvasztott, ezáltal megemelkedett a tározó vízszintje és néhol még a jég hátára is ráfolyt a víz. Benzár Zsolt barátommal ennek ellenére bátran léptünk rá a jégre, hisz a jégpáncél vastagsága még így is majd’ harminc centi volt, tehát baj nem történhetett. Pillanatok alatt kifúrtunk néhány léket. Én egy bedőlt fa lombkoronája köré furkáltam, míg barátom pár méterrel odébb a meder egyenetlenségét próbálta megkeresni. A kisméretű horgokra néhány szál vérvörös szúnyoglárva került csali gyanánt, nemsokára a kis úszók a lékekben várták, hogy alámerítse őket egy éhes halacska. Időközben barátom egy mini halradart varázsolt elő zsebéből, a kíváncsiságtól vezérelve pár lékbe bele is lógattuk az érzékelő fejét. A jég túl vastagnak bizonyult, hogy azon keresztül használjuk a radart.
Míg a radarral szórakoztunk, az egyik úszóm lassan alámerült. Hagytam a radart és máris kézbe kaptam a kis lékes pálcát. A halam kihasználta figyelmetlenségemet, a bot megemelésével már csak az akadó súlyát éreztem. Közben Zsolt úszója is bukdácsolva merült alá, de ő szerencsésebb volt, egy ujjnyi nagyságú sügér fickándozott a horgán. Hangos nevetés közepette bocsátotta szabadon a falánk pikkelyest. Hamarosan ismét kapásom volt, de az eredmény ezúttal is csak akadó volt. Nem úgy barátom következő akciója. A bevágást követően idegesen rángatózott a miniatűr botocska, össze-vissza cikázott a damil a lékben, és nemsokára egy szivárványos pisztráng feje bukkant elő. Rutinosan markolta át a nyálkás haltestet és ezzel véget is ért a rövid, de izgalmas fárasztás.
Gyors horogszabadítás után vissza is engedtük a meglepett jószágot a jég alá. A többszöri elakadásom arra késztetett, hogy kicsivel arrébb fúrjak új léket, ahol talán már nincs annyi ág.
Míg én az új lék beélesítésével voltam elfoglalva, Zsolt újabb halat akasztott. Ő már csak ilyen, egy kicsit nem figyel oda az ember, és máris fogja a halakat. Ez a példány is egy szivárványos pisztráng volt. A telepítéseknek köszönhetően, egyre gyakrabban lehet ezekkel a harcos halakkal összeakadni.
A szerencse engem is a kegyeibe fogadott. Az új lékben nem kellett soká várnom a kapásra, és ezúttal nem is akadtam el. Elevenen védekezett ellenfelem, erőszakosan rángatta a kis botom spiccét, de én voltam az erősebb. Nemsokára a kezemben pihent a jéghideg testű halacska.
Ettől kezdve minden kapás mögött pisztrángot sejtettem, de többnyire apró domolykók és pici sügérek voltak a tettesek. Ez önmagában nem is lett volna baj, de ezek is csak nagy ritkán cibálták meg a horgot. Már a hazainduláson tépelődtünk, mikor megtört a jég, no, nem abban az értelemben. Egy enyhe kiemelés után az úszóm lassacskán alámerült és ismét egy harcosabb hal védekezett a horgomon. Nyáron ezek a méretű halak nem hatnak különösebben a szívverésem ritmusára, de ezúttal nagyon drukkoltam a sikeres végkifejletért. Némi ellenkezés után, megadóan csusszant a jégre aznapi utolsó halam.
.
A halak mérete elmaradt a kapitálisnak mondhatótól, de a tél már csak ilyen, kicsit hideg, kicsit jeges, de azért próbálkozni mindig érdemes. Kapcsolódó termékek:
|
A közelmúltban több barátom és horgásztársam is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy miként tudok rendszeresen nagytestű pontyokat zsákmányolni a Ráckevei (Soroksári)-Dunából. Többségük évek óta eredményesen vallatja az RSD vizeit, és számtalan fogással büszkélkedhet, de az igazi „nagy” fogás elkerüli őket, nem sikerül kapitális pontyot zsákmányolniuk. A kérdések hallatán válasz helyett a végszerelékeik utolsó 30 cm-rei, a horogelőkéik...
Még el sem kezdődött az ősz, de már alig találtam a helyemet, annyira vártam a csukás pergetéseket. Nem csak a csukák fokozódó étvágya, a számos Wizard újdonság tesztelése is izgalmakat, kihívást jelentett. A pergetőbotok, főként a régi-új ismerősök, „átöltöztetve”, már egy ideje jól bizonyítanak. Süllő és balinfogások után velük is a csukák következhetnek – gondoltam, biztos voltam benne, hogy a krokiknál is minden rendben lesz a botokkal....
Álmomban sem gondoltam volna, hogy a reménytelenül forró nyár az elmúlt 10 év legcsukásabb szeptemberét hozza nekem. Bevallom, nagyon sokat izzadtam addig a napig. Nemcsak a lábaimban, de a pergetőorsómban is megszaladt addigra a kilométer, hogy aztán jöhessen egy letaglózó, velőig ható flash. Egy hozzám közeli víztározó mély, tuskókkal, beszakadt stégekkel és magas nádfalakkal óvott szegletében bukkantam rá az óvatos csukákra. Persze nem...
Rég volt már a 2014-es év amikor a Carp Expert kínálatában megjelent a Double Tip modell. 2 különböző horgászstílushoz, igazítva egy 3 librás bojlis taggal és egy heavy feeder toldóval, melyhez két erősségű spiccet kaptunk. A receptből egész finom végtermék sült ki, személy szerint bármely tavi pontyhorgászatom során kedvemre volt a bojlis, közepesen lágy összeállítás, a heavy feeder tag pedig a dunai horgászatoknál segített kellemes élményekhez....
Az őszi első hidegek után érdemes a csukás pergető botokat leporolni, így tettünk mi is Lukácsi Bélával, és a lehűlő vizű Tisza tó csukáit vettük üldözőbe az Abádi-medencében, ahol a szebbnél szebb sügérek és balinok mellett, bizony, az akár méteres csukáknak is meghozza az étvágyát a közelgő télies időjárás! A kora reggeli órákban már az Abádszalóki strand fogadott minket, egy gyönyörű napfelkeltével és bár hideg, de csendes...
A Wizard újdonságok megjelenése szempontjából még egyik szezon sem volt olyan gazdag, mint a mostani. 2024 ontotta magából az újabbnál újabb, s gyorsan hozzáteszem, a jobbnál jobb pergető botokat, orsókat és persze a zsinórokat. A Wizardnál már megszokhattuk az elmúlt évekből, hogy cseppet sem drága, bárki által elérhető, mégis egy megbízható, dinamikusan fejlődő márkát tarthatnak a kezükben a vásárlók. A tavalyi esztendőben debütált Edge sikerszéria...
Európai Uniós Pályázataink
